Spektrum Kiadó
H-1406 Budapest, Pf.: 92
+36 1 465-0248

beka
hajok

On The Spot – A helyszín: Burma – a Spektrumon!

szerda, november 3, 2010 @ 02:11 DU. Admin: Sós Éva

Burmában – vagy ahogyan az országot elnyomó tábornokok nevezik: Mianmarban – 20 év után először választásokat tartottak november 7-én. Az országba nem léphet be újságíró, a Spektrum két digitális riportere, Cseke Eszter és S. Takács András teljes inkognitóban jutott be és forgatott a világ egyik legkeményebb katonai diktatúrájában. Hátizsákos turistáknak adták ki magukat, és két kiskamerájukkal olyan anyagot rögzítettek, amelyre a világ legtekintélyesebb hírtelevíziója, a BBC World News azonnal lecsapott. A két fiatal filmes forgatott buddhista szerzetessel a véresen megtorolt felkelésekről, ellenzéki családdal a paranoiáról, majd az egyik legfontosabb burmai ellenzéki vezetővel készített titkos interjút, ezt a világ közel 200 országában, 300 millió háztartásban sugározta a BBC, majd élőben kapcsolták az On The Spot stábját Budapestről.

On The Spot-KIMARADT JELENETEK

Get the Flash Player to see this player.

A burmai rész egy olyan eldugott világba enged bepillantást, ahol egy maroknyi tábornok tart elnyomásban 50 millió embert, akik folyamatos félelemben élnek, bizonyos vidékeken még az On The Spot nézői számára is megrázó nyomorban, miközben néhány száz kilométerrel arrébb a Világörökség részének nyilvánított gyönyörű ősi templomok és aranypagodák várják a turistákat. Több ezer politikai fogoly ül a börtönökben, és sokmillió ember fél, hogy vajon mikor kerül rá a sor, mert senki sem tudja, ki besúgó, és ki nem. Burmában az emberek nem bízhatnak egymásban, a valóság elől az olvasásba menekülnek, a híres angol írót, George Orwellt úgy nevezik: „a próféta”. Mintha regényeiben, az Állatfarmban és az 1984-ben megjósolta volna Burma elmúlt ötven évét, amelyben az Állatfarm disznóit idéző tábornokok megteremtették a paranoia világát, ahol a Nagy Testvér mindent lát.

Részlet az alkotók burmai blogbejegyzéseiből:
„A leglibabőrösebb hasonlóságot akkor fedeztük fel a mai Burma és Orwell 1984 című regénye között, amikor egy tavon vízibiciklizve készítettünk interjút egy apró, törékeny riporterlánnyal, aki barátai és kollégái elbeszéléseiből pontosan tisztában van vele, hogy milyen vallatás vár rá a börtönben, ha elkapják. Ugye a regényben hősünket az arcához tartott, patkány lakta ketreccel próbálják megtörni. A valóságban a lány kígyókkal teli fülkéről mesélt, ahová leeresztik a foglyokat néhány másodpercre, hogy beszéljenek. Ezzel meg egy rakás más rémálommal kell a nap 24 órájában együtt élnie annak a nálunk csak valamivel idősebb lánynak, aki tulajdonképpen ugyanazt csinálja, mint mi: kiskamerával a kezében tudósít. Csak hát, ha őt elkapják, jönnek a kígyók, a kutyák, a szögek és – a törvény értelmében – legalább 17 év börtön. Újságírók néha megkérdezik tőlünk, hogy-hogy nem féltünk Afganisztánban, Bolíviában vagy Gázában, és milyen lehet ilyen veszélyben dolgozni… Ezzel a lánnyal beszélgetve a tavon pillanatok alatt egyértelmű volt: amit mi csinálunk, az semmi. De hogy ő miért csinálja? Miért vállalja munkájával nap, mint nap, hogy a börtönben öregszik majd meg, mint a 80 éves ellenzéki vezető, U Win Tin, de legalábbis ott tölti egész hátralévő fiatalságát? Az alternatíva: folyamatos félelem, csak éppen nem tudni, hogy pontosan mitől és miért, az elnyomás elfogadása, a rendszerrel való együttélés, de legalább egyértelmű, közvetlen életveszély nélkül. Az emberek többsége most így él Burmában. A lány nem, mert elképesztően bátor. A legbátrabb ember, akivel eddigi útjaink során találkoztunk.” (onthespot.blog.hu)